Stresszt okoz, fárasztó és kételyeket ébreszthet, ha a kisbaba szinte minden ok nélkül, gyakran sír. Mindez megviseli az édesanya idegeit. Vajon rögtön oda kell sietni a kiságyhoz? Milyen estben kell hagyni, hogy sírjon? Íme néhány jó tanács!

Hat hónapos kor alatt a kisbaba nagyon érzékeny a környezetéből érkező hatásokra. És minthogy nem tud beszélni, sír. A meleg elfárasztja, a hűvös zavarja, és furcsa mód érzi az esetleges feszültséget is maga körül.

A vele foglalkozók (élükön az anyukával) persze mind azt akarják, hogy zavartalanul teljenek a baba mindennapjai. És sokszor értetlenül állnak a rendszeres, látszólag minden ok nélkül, „menetrendszerűen” bekövetkező sírás előtt. Hogy jobban megértsük az ilyen zokogások hátterét, nem árt tovább tájékozódni, és néhány jó tanácsot megfogadni.

1. Az okok megállapítása

Mindenekelőtt meg kell vizsgálni, és pontosan fel kell térképezni, mi az oka a baba sírásának, még akkor is, ha fürdés vagy evés után vagyunk, és rémülten vesszük tudomásul a rendszeres kitöréseket. Nem szabad úgy felfogni a dolgot, hogy „hiszen semmi baja, miért sír még mindig?”. Mint említettük, a környezeti hatások lehetnek a fő okok, de más is közrejátszat benne.

A kiegyensúlyozott légkör megteremtése mellett,  a vigasztaló szavak, bölcsődal eléneklése, karba vétel, a baba fekvő helyzetének megváltoztatása a legtöbbször elegendő lehet. A témában végzett tanulmányok azt is kimutatták, hogy azok a hat hónap alatti babák, akiknek a sírás kezdetét követő percekben megfelelő választ adnak, és így még nagyobb biztonságban érzik magukat, később kevesebbet sírnak.

2. Amikor hagyni kell egy kicsit sírni

Este, szinte mindig ugyanabban az időben kezd rázendíteni a kicsi? Ez esetben, miután karba vettük, és noha minden apró, ésszerű eszközt bevetettünk a megnyugtatására, mégsem tudjuk megvigasztalni, a legjobb, ha tíz perc-negyedóra múlva visszatesszük a kiságyába, anélkül, hogy bűntudatot éreznénk – tanácsolják a gyermekorvosok. Ekkor valószínűleg megnyugszik, és elalszik a fáradtságtól. Ha mégis folytatná a zokogást, vegyük fel ismét a karjainkba, ringassuk egy darabig, és úgy altassuk el. Egy túl ideges baba nem fog magától megnyugodni – ezért kell ezt a „dupla” nyugtatást alkalmazni, amíg végül felszáradnak a könnyei.

Ha a baba akkor zendít rá rendszeresen, miután lefektettük, és egyébként úgy véljük, minden rendben van vele, hagyjuk sírni 5-10 percig anélkül, hogy azonnal odasietnénk. Ilyenkor a pszichológusok szerint ugyanis „keresi az álmát”. De ha még 10 perc után is sír, menjünk be hozzá. Vegyük fel, majd újra fektessük le. Ezzel valószínűleg meg fogjuk szakítani az „öngerjesztő” sírás ördögi körét.

3. A testi kontaktus nyugtatóan hat a babára

Felvehetjük a babát egy hordozóba, magunkra tekert, nagy sálba is, rendszeres, otthoni sírás esetén. Előnye a testi kontaktus a mamával, hiszen a baba érzi annak melegét, illatát. Ennek eredményeként az ébrenlét/alvás ritmusa javul, a kicsi kevesebbet sír. A tény, hogy egy magasságban vagyunk vele,  mindenképp pozitív a baba számára. A függőleges helyzet pedig kedvez az emésztésnek, melynek problémája gyakori oka a sírásnak.

4. Fontos a "baba napirendjének" betartása

Egy aranyszabály a zokogások elkerülésére: tartsuk be  a baba napirendjét, a kitűzött időpontokat az evésre, altatásra stb. Emellett fogadjuk el, minden idegeskedés nélkül, hogy egy babának, aki sír, ritkán fáj valamije, főleg, ha nincs láza, bármely betegségre utaló tünete vagy emésztési problémája.

5. Ha nem fáj semmije, de mégis sír

Ismétlődnek a sírós ciklusok, melyek érthetetlenek? A nevetésből sírásba csap át, minden látható ok nélkül? Ilyenkor gondoljunk arra, hogy valószínű maga sem tudja, mitől dühös, mi nyugtalanítja, vagy okoz csalódást neki. A fent említett nyugtató módszerek, a környezet újbóli átvizsgálása, és az esetleges nyugtalanító hatások kiküszöbölése segíthetnek. Ilyen esetben nem kell rögtön fájdalomra gyanakodni.

6. Elég lehet az is, ha lefoglaljuk

A felnőtt hibája, hogy kivetíti gondolatait a gyermekére -  magyarázzák a pszichoterapeuták.  Márpedig, ahogy a fentiekből is kitűnik, a csecsemő számára a rosszkedv vagy a sírás a legtöbb esetben nem jelent szenvedést valamilyen bajtól. Az csak egy módja lehet apró csalódottsága vagy dühe kifejezésének, mielőtt a szavak, a beszéd átvenné tőle a stafétabotot. 16 hónapos kor előtt gyakran elég az is, ha a kicsit pusztán lefoglaljuk, látszólag ok nélküli sírása esetén, hogy csitítsuk érzelmi hullámzását, és figyelmét másfelé tereljük. Nem kell tehát a mamáknak „elviselni” a baba könnyeit, mert ilyen hasznos praktikákkal elkerülhetik az ilyen kríziseket.

Galenus

Patika Magazin

Szeretnéd segíteni a babád mozgásfejlődését?

Akkor ez a baba párna Neked készült!

Olvass róla többet itt!